2026.02.22-én vasárnap U8 torna volt nálunk a Tatabányai Műjég és Inline pálya -n. Az a korosztály ahol még a mezszám is nagyobb adott esetben, mint a játékos, a sisak alatt meg eltűnik az egész arc – de a szemük…. A legcukibb sportolók. Komolyan. 5-6-7 évesek, és már pontosan tudják, melyik az ő öltözőjük, hova kell letenni a kulacsot, és hogy a korong nem dísznek van. Imádnivaló mind.
A Polipok két csapattal álltak ki. Ez nem csak jól hangzik. Ez azt jelenti, hogy van létszám, van bátorság, és – ami külön öröm – van két kapusunk is. Nem „majd valaki beáll”, hanem igazi, vállalós kis kapusok.
Vendégeink voltak a Nyugati Eszkimók Szombathelyről és az ETO Győrből. Jó hangulat, sok nevetés, néha egy kis pályán belüli kavarodás (ami ebben a korban teljesen természetes).
Hivatalosan ugye nem számoljuk a gólokat. Tudjuk. Így van rendjén.
De azért mindkét csapatunk egy vereséggel és két győzelemmel zárt. Csak mondom. 
A nap egyik csúcspontja: Molli nem lőtt gólt a Győrnek, mert Boti bá azt mondta, hogy nekik nem lőhet. Hát… Boti bá, mi itt arra biztatjuk a gyerekeket, hogy ha ott a kapu, akkor tessék bátran célozni. A bundát majd ráérnek tanulni 
De nem nálunk 
De nem nálunk Ami viszont igazán jó érzés: egyre többször halljuk vissza kívülről, hogy mennyit fejlődtek a gyerekek. Sőt szintén Boti bá már itt helyben ajánlatokat tesz a szülőknek, átigazolásra Ez nem véletlen. Ebben hatalmas munka van. Solyom Csongor és a stáb – Rozgonyi Gergely, Pap Örs, Varga Dávid, Varga Balázs Attila, Bazsó Ádám, és az előző szezonokban Szabó-Suhai Évi – rengeteget tesznek bele. Türelmet. Figyelmet. Jelenlétet. És igen ezek a gyerekek az itteni kiváló munkától, elhivatottságtól tartanak ott, ahol. Meg a szülői figyelemtől, kitartástól. A hétvégi korai kelésekkel, a „hol a kesztyű?” reggelekkel, a lelátói izgulással. Igen, látjuk. 
Ez nem véletlen. Ebben hatalmas munka van. Solyom Csongor és a stáb – Rozgonyi Gergely, Pap Örs, Varga Dávid, Varga Balázs Attila, Bazsó Ádám, és az előző szezonokban Szabó-Suhai Évi – rengeteget tesznek bele. Türelmet. Figyelmet. Jelenlétet. És igen ezek a gyerekek az itteni kiváló munkától, elhivatottságtól tartanak ott, ahol. Meg a szülői figyelemtől, kitartástól. A hétvégi korai kelésekkel, a „hol a kesztyű?” reggelekkel, a lelátói izgulással. Igen, látjuk. Még lesz pár torna, aztán lassan a pengéket kerekekre cseréljük. De addig még élvezzük ezt a jeges időszakot. Mert ezek a picik most még tényleg picik… és közben észrevétlenül nőnek bele ebbe az egészbe.
És mi meg ott állunk a palánk mellett, és mosolygunk. Mert ezért éri meg. 
Köszi edzők, és a két fiatalnak a játékvezetést: Varga Balázs Attilának és Rozgonyi Csaba Gergelynek.
képek a linken: