Van egy helyzet. Nem titok: kilakoltatĂĄsi eljĂĄrĂĄs van ellenĂŒnk.
Ăs ez mocskosul komoly.
LĂ©trehoztunk valamit. Amit most pĂĄros lĂĄbbal rĂșgnĂĄnak ki alĂłlunk. Olyat, ami nĂ©lkĂŒlĂŒnk nem lenne.
Pedig volt itt minden, amikor elkezdtĂŒk:
â edzĆ fejĂ©re szakadĂł csatorna
â penĂ©szes âminden isâ
â szĂ©tesett gĂ©pĂ©szet
AztĂĄn jöttĂŒnk. Dolgoztunk. Kapartunk.
Ăs most ott tartunk, hogy a pĂĄlya vĂĄllalhatĂł.
SĆt. Most mĂĄr vĂĄllalnĂĄ is kb. bĂĄrki.
Na, és itt jön a zseniålis elgondolås:
Mi pedig â kalandvĂĄgybĂłl â ĂĄtadjuk a pĂĄlyĂĄt.
Ăs közbenâŠ
Igen. Tudjuk. De sajnos következetesek vagyunk.
Ăgyhogy lesz pĂĄr vĂĄltozĂĄs:
Ăs hogy Ă©lmĂ©ny is legyen:
âŠ
Cserére fel.
Az einstand nem vicc. A többi igen.
BĂĄr⊠az eddigi eredmĂ©nyeinket ismerve, mĂ©g akĂĄr meg is tudnĂĄnk csinĂĄlni. 
De a viccet fĂ©lretĂ©ve: mi a jĂ©gpĂĄlyĂĄĂ©rt dolgozunk, Ă©s hiszĂŒnk abban, hogy a jĂłzan Ă©sz gyĆzni fog a paragrafusok felett. Holnap is talĂĄlkozunk a pĂĄlyĂĄn! 


