Ez most egy nagyon szép történet. Olyan igazi Polipok sztori.

Ő volt az egyik legkésőbb kezdő Polipok-játékos. U8–U10–U12? Kimaradt. Nem volt meg a „klasszikus” utánpótlás-ív. Egyből a nagyok között találta magát. Nem könnyített pályán.

Ami viszont megvolt: szív.

Először belevetette magát a korcsolyázás tanulásába. Igen, nulláról. Gyakorolt. Elesett. Felállt. Újra. Aztán egyszer csak már nem csak korizni tanult, hanem beleszeretett a hokiba

Ott találkozott Csíki Zolival. És az ilyen találkozások számítanak. Amikor egy edző nem csak nézi a játékost, hanem látja is. Ma pedig kettős igazolással az ETO színeiben lépett jégre Veszprémben a Jéglovagok ellen.

Nem tudjuk, ki izgult jobban: ő, az édesanyja, Luksikné Németh Zsuzsanna vagy a másik ex-tatabányai játékost, Rozgonyi Csabát kísérők. Kriszta nagyon szurkolt neki, Gergő is bíztatta. A hangulat a lelátón legalább akkora volt, mint a jégen.

Szép volt, Máté!

És köszi, Zoli.

Ez nem csak egy meccs volt. Ez egy „megérte kitartani” pillanat. És az ilyenekből épül az igazi sporttörténet. Az izgulást felejtsd el, és hajrá tovább!

Ps: Bocsi Máté az első név elírásért Egy Kopasz Gergő nevű srác is sokat jelentett a sport életünkben

Képek a linken: https://www.facebook.com/media/set/?vanity=nkmfoto…