Szezonzáró tornára érkeztünk Makóra úgy, hogy az ezüstérmet már nem veszíthettük el, az aranyért viszont még versenyben voltunk.
A helyzet egyszerű volt: a Polipok Select és a Lizards A azonos pontszámmal várta az utolsó fordulót. Az előző két tornán egy-egy győzelmet szereztünk egymás ellen, így a nap első mérkőzése gyakorlatilag az aranyéremről döntött.
A tornára ráadásul nem 100%-os teljesítőképességű kerettel érkeztünk. Két beteg és egy sérült játékosunk is volt. Ez nem magyarázat és nem mentegetőzés, hiszen minden csapatnak megvannak a maga nehézségei egy-egy szezon során.
A Lizards A ellen 10–8-as vereséget szenvedtünk. Az eredmény különösen fájó, mert a mérkőzés során többször is megvolt a lehetőségünk arra, hogy a magunk javára fordítsuk a találkozót. A 6–2-es hátrányból visszakapaszkodtunk, hosszú ideig tartottuk a 7–7-es állást, és elegendő helyzetet dolgoztunk ki ahhoz, hogy megnyerjük a mérkőzést. A különbséget végül nem a játék képe, hanem a kihasználatlan lehetőségek jelentették. Egy ilyen rangadón minden helyzetnek súlya van, és ezen a napon túl sok maradt kihasználatlanul.
Ez volt az a mérkőzés, amely végül meghatározta a torna és az aranyérem sorsát.
A folytatás nem úgy alakult, ahogy szerettük volna. A Lizards B ellen sajnos jelentősen elmaradtunk attól a teljesítménytől, amelyet az inline idény során többször is képesek voltunk nyújtani. Voltak jó egyéni megoldások és szép gólok, de összességében hiányzott az a koncentráció és következetesség. Az első mérkőzés csalódását nem sikerült teljesen magunk mögött hagyni, és ez a játékunkon is meglátszott.
A Marosi Sasok ellen győzelemmel sikerült lezárni a szezont.
Az eredmény önmagában értékes. A jeges szezon lezárása után nagyon rövid idő áll rendelkezésre az átállásra és a felkészülésre, miközben az inline hoki egészen más ritmust, más döntéseket és másfajta alkalmazkodást kíván a játékosoktól. Ebben a rövid időszakban a csapat végig versenyben volt az aranyéremért, és az utolsó fordulóig nyitott maradt a bajnoki cím kérdése.
Ugyanakkor hiányérzet is marad bennünk. Nem azért, mert az ezüstérem kevés lenne, hanem azért, mert az arany megszerzése elérhető közelségben volt. A lehetőség adott volt, de ezúttal nem tudtunk élni vele.
Köszönjük a játékosok munkáját, a szülők támogatását, valamint mindazok segítségét, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a szezon létrejöhessen.
Külön köszönet illeti a Makói Jégpálya – Duocor csarnok teljes csapatát és a Maros Télisport Egyesület stábját a záró forduló lebonyolításáért.
Aki ott volt ezen a hétvégén, pontosan tudja, milyen embert próbáló hőség uralta az országot. Ebben a környezetben különösen sokat jelentett az a figyelem, gondoskodás és vendégszeretet, amellyel fogadták a csapatokat. A hűtött csarnok, a rendezés színvonala, a segítőkész hozzáállás és az a természetes emberi hozzáállás, amely a hétvége minden pillanatában érezhető volt, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szezonzáró torna minden sportolói csalódása mellett igazi sportélmény lehessen.
Köszönjük azt is, hogy már szombat este lehetőséget kaptunk a pálya és a helyszín megismerésére. Apróságnak tűnhet, mégis sokat elárul arról a hozzáállásról, amellyel a vendégeket fogadják.
A Duocor Jégcsarnok inline pályája nem csupán helyszínt biztosított a tornának. Otthont adott egy emlékezetes hétvégének. Ezért őszinte hálával tartozunk.
Köszönjük, Marosi Sasok! Köszönjük, Maros Télisport Egyesület!
Még egy személyes köszönetet szeretnék hozzátenni. A szervezők és a vendéglátók mellett köszönet illeti a torna játékvezetőjét is, Pribék István-t. Négy csapat hat mérkőzését vezette végig ebben a hőségben, következetesen, nyugodtan és a játékot segítve. Az ilyen teljesítmény sokszor észrevétlen marad, pedig a torna színvonalához ugyanúgy hozzátartozik. Köszönjük a munkáját!
A mérkőzés képei a linken: https://www.facebook.com/media/set/…