Történelmi győzelem – a Polipok bajnokok lettek
Őszintén? Nem úgy mentünk neki ennek a döntőnek, mint akik világot akarnak megváltani.
Debrecenben sikerült két kapust is szépen „elhasználni”, szóval inkább túlélő üzemmódban voltunk, mint bajnokesélyesként. Aztán valahogy mégis: a szombati romokból egy héttel később feltámadt a csapat, és ott álltunk a döntőben.
Az Újpesti Jégcsarnokban a Goodwill Pharma Szeged ellen kezdtünk, és már az elején látszott, hogy ez nem lesz egy klasszikus, szép hoki. Az első harmad gól nélküli volt, inkább küzdős, darabos játék ment. Ezzel rendre összezavarjuk az ellenfelet, akik egyébként kiválóan játszottak. Sőt a végén az is kiderült, hogy nagyon sportszerűek. De ezt majd a végén.
A második harmadban aztán történt valami. Először Makszim Zsombor törte meg a csendet, megszerezve a vezetést, majd nem sokkal később Rozgonyi Gergely egy emberelőnyös góllal már kettőre növelte az előnyt. 2–0 ide, és ott már lehetett érezni, hogy kezd alakulni valami.
A harmadik harmadban visszajött a Szeged is, 2–2, és onnantól már tényleg mindenki csak kapaszkodott. Itt már nem rendszerek voltak, hanem megoldások. Meg az a fajta káosz, amiben valahogy mi mindig jól érezzük magunkat.
És ha már káosz: nálunk a támadókat azért tartjuk, hogy zavart okozzanak. A védőket meg azért, hogy gólt lőjenek. És hát… most is így lett.
Hosszabbítás.
Egyetlen gól döntött.
És azt mi lőttük. Varga Dávid ütőjével. De mi mindannyian 
3–2, ide.
Bajnoki cím.
De ami tényleg mindent vitt, az a lelátó volt. A szurkolótábor olyan hangulatot csinált, ami átlendített minket a holtpontokon. Amikor már nem volt szép, nem volt gyors, nem volt okos – csak hangos. És az pont elég volt.
Ez a győzelem nem a tökéletességről szólt.
Hanem arról, hogy
valahogy mindig találtunk még egy lépést.
És most először:
OB IV bajnokok lettünk.
És ezzel együtt:
Magyar Bajnokok.
Sőt egyáltalán a történelmünk során
most
először
lettünk
Magyar Bajnokok!
Nem így rajzoltuk meg előre.
De pont ezért lett ilyen jó.
Szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki része volt ennek.
A csapatnak, a játékosoknak, az edzőknek, a családoknak – hogy végig tolták velünk, és mindenki odatette magát, amikor kellett. Ez a bajnoki cím tényleg közös.
És hát… nincs megállás.
Lehet szervezni, srácok, az egy osztállyal magasabb csapatot. Új kihívás, új tempó, új pofonok – de valahogy majd azt is megoldjuk.
Mondjuk van egy apró részlet: Nedi bedobta, hogy ez volt az utolsó meccse. Szóval könnyen lehet, hogy kapusposzton hirtelen nagyon kreatívak leszünk. 
Úgyhogy külön szeretettel várjuk azokat az őrülteket, akik hajlandók beállni a kapuba – és persze mindenkit, aki szívesen csatlakozna a csapathoz.
Most jön egy kis pihenő, megérdemelten.
Aztán már nem is kell sokat várni, mert itt vannak az inline bajnokság részletei is, szóval megyünk tovább – csak másik felületen.
A végén pedig a Szeged sportszerűsége, ami legalább annyira fontos, mint az eredmény.
Borzasztó érzés lehet egyetlen góllal elveszíteni egy döntőt. Ezt mindenki tudja, aki valaha játszott. Ehhez képest a Szeged játékosai a lefújás után odajöttek, gratuláltak, és azt is mondták, hogy „találkozzunk az OB IV/C döntőben.”
Így kell ezt.
Srácok, nagy lelketek van. Tényleg.
És nem mellesleg: baromi jó csapat vagytok.
A képek pedig a linken. https://www.facebook.com/media/set/…